Átölel az opera a szigeten

Életemben nem voltam még szigetfesztiválon, idén először megtettem, elmentem :)

Ajándékba kaptam egy heti bérletet. Nehezen vettem rá magam, hogy egyedül elmenjek. Jó marketingesként a social media csodás lehetőségeit hívtam segítségül. Egy jól megfogalmazott kis levéllel kezdtem, facebookon, e-mailen, viberen:

„blabla blabla ... ajándék bérlet.... valaki valaki pls kijön a szigetre?”

A válaszok szép lassan megjöttek, volt aki kedvesen írta h ő bizony nem jár a szigetre, van aki érdekes felkérésnek élte meg, a válaszokat feldolgozva jó kis szociológiai elemzés lenne belőle.

És elmentem egyedül a szigetre.

Első fél órát telefonon barátnőm tartotta bennem a lelket, amíg egyik sátorból opera hangját hallottam meg. A másnapi előadásra próbáltak.

Imádom az operát! Többen álldogáltunk és hallgattuk.

Najóóóó földbegyökerezett lábbakkal álltam és otthon éreztem magam az előző percekhez képest megélt hömpölygő tömegben kószáltam.

A lelkemig hatolt a zene, amikor az operaénekes lejött a színpadról, éreztem ahogy az erős, mély férfihang közeledik felém, megáll előttem majd átölel.

Nagy erős férfi átölel, csodálatos hangját a testén keresztül érzem, minden hangot mielőtt megszületett volna éreztem. Erőm a lábamon keresztül hagyott el, átengedtem magam a nagy erős férfinak, egy pár percre gyenge nő lehettem.

Napokig él még bennem az élményt.

Imádtam! Köszönöm az élményt sziget!